Történelem

A népvándorlás, a honfoglalás korára vezethető vissza községünk története. A „Töttös” nevet az Árpád-korban eredetileg személynévként használták – a helység neve, ennek átvétele, és ún. magyar névadással keletkezett. Helységünk legkorábban írott emléke Károly Róbert idejéből, az 1332-1335 évekből maradt fenn a pápai tizedlajstromban. Ekkor már a Pécsi káptalan birtoka, s az övé marad az egész középkoron át, majd a török uralom alól felszabadulva ugyan ez a testület veheti birtokába. 1696-ban 8 olyan család élt a faluban, akiknek a neve már a török hódoltság idején is megtalálható volt. A falu fejlődését a XVIII. Század elején a kuruc háborúk, majd a rác-dúlás zavarja meg. Ezt követően már viszonylag békésebb körülmények között él a nép. A község határának egyharmada szántó, másik harmada erdő, a fennmaradó harmadik rész a belterület, szőlő, rét legelő.

A „kővágó” előnevet 1913-tól jegyzik. A lakosság a XX. század közepéig mezőgazdaságból élt. Az 1957-es évektől az uránbányászat sok munkásnak adott jó megélhetési lehetőséget. Sok család a kényelmesebb életmódot választva a gyorsan fejlődő Pécset és Szentlőrincen vásárolt magának új otthont, így a lakosság népessége megint csökkent. Az 1850 óta működő iskolát a szabad iskolaválasztás következményeként, gyereklétszám csökkenése miatt 2003-ban be kellet zárni. Az utóbbi öt évben Pécsről több fiatal család költözött településünkre és építet magának családi házat. Lakótelkek iránt egyre nagyobb a kereslet, ezért az önkormányzatnak tervei között szerepel egy lakópark számára kijelölt területnek a közművesítése. Jelenleg a község 350 lélekszámú.